Ismét egy közéleti szereplő – bár most civil mozgalmárként aposztrofált személyről van szó –, akitől megtudhattuk, hogy a baloldaliság már rég kiment a divatból. Idézem Pukli István szavait az Egyenes Beszéd műsorából. Illetve a hivatkozott filmet itt meg is lehet tekinteni, az idézet rögtön Kálmán Olga bevezetője után hangzik el.

Se vége, se hossza a médiában a híreknek és kommentároknak, amelyek a Budaházy Györgyre kiszabott ítélettel foglalkoznak. Akadnak jópáran, többek között Morvai Krisztina és Toroczkai László, akik azt a kérdést is fölvetik, hogy Budaházy György valójában nemzeti hős, akivel szemben az egyetlen helyes ítélet csak a felmentés lett volna. Sokan egyszerűen eltúlzottnak tartják az ítélet mértékét, illetve kétségbe vonják a Budaházynak felrótt bűnök bizonyítottságát. Megint mások az ítéletet kezdték el relativizálni, például azzal, hogy mennyi jár a „szemkilövetésekért” – utalva ezzel a 2006. októberi zavargásokra.

A Kettős Mérce blogban Diószegi Horváth Nóra publikált egy cikket a Fidesz emlékezetpolitikájáról, amely azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy vajon meddig megy el a Fidesz a Horthy-korszak újrateremtésében. A cikk tartalmával és gondolataival tulajdonképpen egyetértek, mégsem mondhatom azt, hogy teljes mértékben elégedett vagyok a mondanivalójával. Sok egyébről is kellene beszélni, nem volna szabad egyedül a Fidesz emlékezetpolitikáját kiragadni ebből a kérdéskörből, mert ez így újra csak nem egyéb, mint táborelvű árokásás! Ha már történelemhamisításról beszélünk, akkor az összes rendszerváltó pártot és a teljes magyar politikai elitet sorra kellene vennünk, hogy ezt elkerüljük! Aki történelemhamisításról beszél, az ne hallgasson a saját táborának hazugságairól sem! Ez alapvető követelmény. Ez tehát egy határozott kritika megfogalmazása a szerzővel szemben.